Szombat délután egy szerencsés véletlen folytán épp akkor toppantam be a Cukorka elragadó édesség műhelyébe, mikor az aktuális napi cukorkészítés kezdődött, így aztán tanúja voltam az egész érdekes, izgalmas, mozgalmas folyamatnak, amint egy hatalmas vájlingnyi forró masszából különféle cukrok és nyalókák születnek.
A Cukorka – Sweetfabric Gerzsenyi András és Hajdu Anett vadi új édesség készítő látványműhelye és cukros boltja a belváros kellős közepén, melyet Csizmadia Attilával kiegészülve hármasban visznek. András eredendően építész, emellett az Insitu és a Front designüzletek tulajdonosa, Anett divattervező, Attila pedig vendéglátó területről érkezett. Az ötletgazdák eredeti szakterületei kézzelfoghatóan felismerhetőek a Cukorka megjelenésében – a letisztult, ámde izgalmas belsőépítészeti megoldások, vagy a galléros kötények csinos szabása épp úgy magukért beszélnek!
A design és a cukorkakészítő mesterség összekapcsolásának ötlete Andrástól származik – családjában számos cukorkakészítő előd volt már, így valójában “csupán” a tradíciót kellett feleleveníteni és kortárs formába önteni. Tulajdonképpen éppen a műhely látvány jellege teszi a Cukrokát igazán különlegessé, hiszen bárkivel megtörténhet az, ami velem is, hogy éppen mikor betér, nagyban zajlik a cukorkészítés, ami persze túl az érdekesség élményén egy nagyszerű módszer arra, hogy senki ne távozzon üres kézzel, ugyanis azt nem lehet, majd meglátjátok! De nézzük, mi is történik az alatt a 10 percnek sem tűnő gy óra alatt, míg 3 kiló cukorka elkészül…
Először is egy hatalmas főzőedényben felmelegítik a cukor, glükózszirup és víz keverékéből álló masszát, melyet a megfelelő, száz fok körüli hőmérséklet elérését követően a nagy felületű hideg kő asztalra öntenek.
A kész masszához természetazonos aromákat és színezőanyagokat keverve érik el a kívánt íz- és színhatást, ez alkalommal az íz egy szegfűszeges, “forraltbor” fantázianevű kombináció volt ezüstös-piros színben.
Anett (kedvence a kókuszos cukorka) és Attila (ő a kávés-csokisra esküszik) meggyőződése, hogy igazán jó cukrot csak úgy tudnak készíteni, ha közben dubstepet hallgatnak, ezért munka közben más nem is szólhat semmi szín alatt!
Mikor a színezett massza félig-meddig megszilárdul, a különböző színeket elkülönítik egymástól és kezdődik az egyik legviccesebb munkafázis, a selymesítés. Egy nagy falra szerelt kampóra akasztva speciális “gyúráson” esik át a színezet massza. Mint megtudtam, a folyamat során kis légbuborékok keletkeznek a masszában, melynek a cukrok későbbi szép selyemfényű csillogásukat köszönhetik.
Eztán következik a formázás, a különböző színek egymásra rétegelése – itt alakul ki a cukrok, nyalókák mintázata.
Majd a kész egymásra rétegelt színeket egészen vékony hengerré nyújtják, ebből formázzák meg a csuda édességeket. Ez azért igazán kemény meló, 5 kiló cukor készítésekor simán igénybe vesz egyszerre három embert is. A melegített formázó pult segít abban, hogy ne szilárduljon meg hamar a massza és alakítható maradjon, míg az édességek meg nem kapják végleges formájukat.
A kinyújtott masszát méteres darabokra szelik, és párnácskákat, vágott cukrot, csiga formájú nyalókát, vagy az amerikai karácsonyi filmekből jól ismert pálcikát készítenek belőlük. Ezek közül csupán a párna cukor előállításához használnak valamiféle masinát, ez az úgynevezett “piszoknehéz gép”, melynek egyik oldalán a cukor kinyújtott massza formájában tűnik el, a másik oldalon pedig kis párnaforma cukorfüzérként jelenik meg.
Az egész cukorkakészítésben a kézi munka értéke mellett számomra a legizgalmasabb a megismételhetetlenség adta egyediség – hiszen sem ízben, sem megjelenésben nem lehet kétszer ugyan azt a kombinációt elérni. Ennek a nem hétköznapi élménynek Ti is részesei lehettek – a Cukorka Facebook oldalán rendszeresen figyelemmel kísérhetitek a műhely nyilvános alkalmait, de ha egy kora délutáni órán csak úgy beugrotok, akkor is jó eséllyel kaphattok egy kis ízelítőt a cukorgyártás folyamatából!
