Szombat este láthattuk első alkalommal a Kodály Method audiovizuális projektsorozat résztvevőinek élő fellépését a Merlinben. A nagy sikerű bemutatkozás kapcsán beszélgettünk a projekt ötletgazdáival, Rév Marcelell és Szimler Bálinttal.
A Kodály Method egy olyan tematikus klipsorozat, melyben jól ismert zenészek adják elő szerzeményeiket a megszokottól eltérő, egyedi interpretációban. A kisfilmekben egyszerre jön létre kép és hang – egyszeri, megismételhetetlen pillanatban rögzítik a dalokat a kreatív csapat esztétikai koncepciójának megfelelően és teremtenek az előadók személyiségéhez alkalmazkodva a hagyományostól eltérő művészi szituációt. A projekt Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr mellet Muhi András Pires producer, Alföldi Nóra gyártásvezető és Lukács Péter Benjámin hangmérnök közreműködésével jött létre.
[question] Meséljetek magatokról pár szót, kik vagytok, mivel foglalkoztok, honnan jöttök?[/question]
B: Alapvetően filmes közegből jövünk. Enyedi Ildikó és Máthé Tibor osztályban végeztünk a Színház és Filmművészeti Egyetemen, Marci operatőrként, én rendező szakon. Muhi Andris Pires producerrel az Itt vagyok óta dolgozunk együtt, de Lukács Peti hangmérnökkel és Alföldi Nóri gyártásvezetővel is régóta ismerjük egymást.
M: „Főállásban” filmekkel, filmezéssel foglalkozunk, a Kodály Method egy hobbi, amit egyre komolyabban veszünk.
[question]Miért éppen Kodály Method? Honnan jött a koncepció ötlete, mi fogott meg Benneteket a Kodály-módszerben?[/question]
B: Nem is igazán a kodály módszer volt ennek az alapja. Marci csinált egy videót a Volkova Sisters-el ami egy spontán élő zenés videó volt, később fel is került az oldalra. Akkor még nem végeztünk a sulival, de az utolsó évben már mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mihez kezd ha kikerül, különös tekintettel a mostani zavaros filmes helyzetre. Megbeszéltük, hogy ez egy olyan projekt lenne amivel szívesen foglalkoznánk melók és filmek mellett mindig.
A névvel is Marci állt elő és valamiért nagyon megtetszett nekünk egyrészt, mint brand name, másrészt „ A zene mindenkié ” jelmondat miatt.
M: A Kodály módszerhez közvetlenül nem sok köze van a projektünknek, de szellemiségében és hatásában talán van rokonság.
A koncepció egyébként nem egy új találmány (ma már szinte minden zenekarnak van élő sessionje), inkább a hozzáállás, a kivitelezés, a válogatás és a tálalás az, ami minőséget igyekszik képviselni. Ettől lesz reményeink szerint a Kodály Method egy márkanév, ami függetlenül attól, hogy pontosan kivel készítünk videót, érdekelni fogja az embereket.
[question]Magatok is foglalkoztok zenével, van esetleg zenei előképzettségetek?[/question]
B: Mindketten zenélgettünk fiatalabb korunkban. Én nem bizonyultam nagy tehetségnek, úgyhogy a régi zenekaromban is főként mint valamiféle rendező vettem részt. Marci inkább rappesebb, én egy rockosabb vonalról jöttem, de most felnőttebb fejjel ezek a kategórizálások elmúltak, és átalakultak „tetszik, nem tetszikké”. Nagyjából így választjuk ki a zenekarokat is.
M: Volt egy gimnáziumi rapcsapatom, amit a mai napig imádok, de azt azért nem nevezném előképzettségnek. A Bálint legalább pötyög gitáron, nekem semmi közöm semmilyen hangszerhez, de a hangminta alapú zenéről van egy kevés fogalmam.
[question]Mi a Kodály Method célja, kit szeretnétek megszólítani, mit szeretnétek elérni vele?[/question]
B: Szeretjük csinálni, és hálaistennek jók a visszajelzések. Rövidtávú célja, hogy minél több emberhez eljusson, akár külföldön is felkapottabb legyen, hogy meg tudjunk ismertetni magyar zenekarokat a világgal. Hosszú távú célját nem tudjunk. Amíg látunk benne pontenciált és van benne valódi kreatív energia addig csináljuk, ha már nincs, valószínűleg abbahagyjuk.
M: Van jó pár magyar zenekar, akik szerintünk elég jók, de nehezen érik el a közönséget. Vagy azért mert nincs megfelelő platform, lehetőség, pénz,vagy mert nehezen kötnek kompromisszumot, vagy nem is különösebb céljuk a széles nyilvánosság. Ez a projekt segíthet megismerni ilyen előadókat vagy képes lehet ismertebb előadókat kevésbé ismert oldalukról láttatni. Ami a személyes részét illeti: most ehhez van kedvünk.
[question]Mikor belevágtatok, számítottatok ekkora sikerre? Az eredeti koncepció része volt a koncert sorozat, vagy ez menet közben alakult?[/question]
B: Valamennyire számítottunk rá hogy lesz visszhangja a videóknak, de egyelőre főleg a zenekarok saját rajongói bázisa nézi őket. Nekünk az igazi siker az, ha a Kodály Methodnak az önálló bázisa nagy, ha az emberek várják, hogy mikor jön az új videó és azonosítani tudják a névvel. Ezért találtunk ki a bulira is kisebb meglepetéseket, mint például a Akkezdet Phiai a ruhatárban verseket oszt, vagy a Turbó koncerten a közönségből énekel a kórus majd felvonul a színpadra, de az érdekesebb zenekari összeállások is ide tartoznak. A bulikról eleinte nem volt szó, de felvetődött és mostantól állandóvá válnak.
M: Jó lenne, ha a bulik és élő akciók is illeszkednének a videók világába, ha a közönség azt érezné, hogy nem egy megszokott néző-előadó koncerthelyzetben van, hanem kicsit személyesebb már maga az alapfelállás és persze az előadás is. Vannak ötleteink még a következő bulikra.
[question]Melyik a kedvenc filmetek az eddigiek közül és miért? [/question]
B: Mindegyik másért fontos vagy másért szeretjük. A külföldi videóknál van nehezebb dolgunk, hiszen általában nagyon rövid időnk van és a zenei fordulatokba is félénkebben szólunk bele, de reméljük a jövőben több lehetőségünk lesz velük is kreatívkodni.
M: Szerintem ebből a szempontból az az érdekes, hogy a közönségnek mennyire változó a preferenciája. Általában azt szokták mondani, hogy „hát tudod, hogy zeneileg hozzám ez és ez áll közel, de az és az a videó olyan fasza lett” és nekünk ez a célunk, hogy zenei ízléstől függetlenül mind érdekes legyen.
[question]Mik a tervek a jövőre nézve, vannak már újabb együttműködések kilátásban?[/question]
B: Folytatódik az állandó videóink sorozata, amik Day Off Etude címkét kapták, ahogy ígértük havonta egy. Ezen kívül lesznek újdonságok, csinálunk egy-két nagyszabású projektet,egyet a Keleti Blokkban, és készül valami a Balatonnál is.
[question]Ha bárki lehetne a világon, melyik lenne az a zenész/zenekar, akivel legszívesebben dolgoznátok együtt?[/question]
B: Nehéz kérdés, de ha szeretem a zenéjüket és elég nyitottak akkor annyi elég. Első három ami beugrik- PJ Harvey, Radiohead, Zack de la Rocha.
M: The Roots, Devendra Banhart, Bob Dylan
