Imreszti és porcelánjai

„Föld és víz. Egy marék sár, lényegében ennyi, semmi több, és nekem ez a semmiség a minden. Megfogom, megőrlöm, formálom, eltöröm. Beszélgetünk. Az agyag és én. Egyre jobban értem, egyre inkább együttműködünk, és már nem haragszom a repedésekért, mert tudom, egy korábbi sérelem, amit én okoztam. Megfontolt nő. Akárcsak én. Uralom, de uralmam csak az anyag kénye-kedvéig tart. Szerény anyag ez, érzékeny, néha hisztérikus, csalhatatlan memóriával és saját akarattal. Gyönyörű és erős.” – mesélte a Stilblognak a porcelánról Imre Eszter designer, keramikus.

 

Eszti 13 éve került kapcsolatba az agyaggal, kíváncsisága és alkotókedve pedig azóta is töretlen, sőt, ez csak fokozódik, hiszen egyre több országnak mutatja meg tehetségét. A fiatal művésznő keresi a helyeket, a lehetőségeket, melyeket rendre meg is lel. Végtelen kitartás, tengernyi türelem, óriási tisztelet és szeretet köti a porcelánhoz és szakmájához. Bátran mondhatom, a porcelán szerelmese, élvezi a porcelánkészítés folyamatának minden egyes apró mozzanatát, örömével, nehézségeivel és kétségeivel együtt.

 

Fotó: Kis Kata

Többféle anyaggal is dolgozik egyébként: fával, fémmel, kerámiával, kővel, papírral, de a legszorosabb szálak mégis a porcelánhoz fűzik, ez a különleges anyag minden létező érzést képes kiváltani a haragtól kezdve, a csalódáson át, a határtalan boldogság és szeretet érzetéig tényleg mindent, épp mint egy szenvedélyes szerelem.

 

Eszter Pécsett szobrásznak tanult, Sopronban pedig formatervezőnek, ezt követően pedig Göteborgba járt egyetemre (master in Fine Arts, ceramic spec.), első mester diplomáját is itt szerezte. A „hol él” kérdésre jelenleg is ez a felelet, most azonban mégiscsak a sehol és a mindenhol Eszti otthona, mivel az elmúlt másfél évben folyamatosan utazott és megszállt. Korábban Herenden dolgozott a Moholy Ösztöndíjon, napjainkban pedig a francia porcelán mennyországban, Limoges-ban alkot (a város 7 porcelángyára közül a Haviland cégnél dolgozik egy porcelán szobron a helyi kiállításra), de Göteborg maradt a bázis, ahová néhanapján hazatér pihenni. Úgy érzi, ott felszabadult szellemben dolgozhat, s boldogabb benne, mint valaha.  Közben készül az olasz és francia „artist in residence” programokra, valamint szeretné befejezni a 2. és 3. mesterdiplomáját, a fő cél pedig megjelenés Londonban és New Yorkban. Rengeteg tervet dédelget, de annyi biztos, hogy a porcelán, mint anyag, marad a főszerepben.

Fotó: Gunter Binsack

Eszti nem szimpla porcelán csészéket, és nem „csupán” csészéket alkot. A Hug-Cups névre keresztelt sorozat bögréi és csészéi a lehető legközelebbi fizikai kontaktusról, az érintésről szólnak ugyanis. Intim, testközeli kapcsolatot teremtenek a folyadék és fogyasztója között.  Eszti rejtett szándéka a bizonyos betegséggel, testi elváltozással élők (például reumás ízületi gyulladástól szenvedők) igényeinek integrálása egy olyan design tárgyban, ami tetszetőssége mellett használható is, betegek számára egyaránt. Közelebb szeretné hozni a két felhasználói csoportot és megszüntetni a kirekesztettséget, amivel a fogyatékkal élők küzdenek bizonyos tárgycsoportok esetében.

Az ölelnivaló bögrék anyaga mázas porcelán, melyek 1300 fokos égetés után különleges “Flock” bársonyos borítást kapnak a hőszigetelés érdekében.

 

De nem csak az asztalra tett le valamit a keramikus lány, hiszen az asztalon túl a fogyasztók megjelenésére is gondolt, amit különleges ékszerekkel fűszerez, természetesen mi mással, mint porcelán segítségével. Az első Table-Wear kollekció Németországban született, a Kahla Kreativ 2010 workshopon, ahová egyetlen biztos szándékkal érkezett: semmiképpen sem fog ékszert készíteni. De aztán megpillantotta a Kahla Porzellan gyár termékei között az apró kis kiöntőket és a míves, múlt századi csészefülecskéket, s nem bírt magával. A kollekció a „szakmai ékszer” és „játék az elemekkel” koncepcióra épült, felhasználva a gyár termékeinek apró, szerethető részleteit. Ez a gondolat visszatérve Magyarországra elhatározásig érlelődött: egyszer Herend számára (mivel ez hazánk legnemesebb porcelán manufaktúrája) szeretne egy hasonló, de specifikusabb ékszercsaládot tervezni. És hogy-hogy nem, 2011-ben a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj választható témái között Herend Ékszer témában meghirdetett egy pályázatot, így megszületett a Herendi ékszerkollekció, melyet a tradicionális herendi forma és mintavilág jellemez.

A manufaktúrával együttműködésben készített ékszercsalád új felhasználói élményt teremt az asztal díszéből ékszerré vált időtlen minőség által. A tradicionális formák és minták modern kontextusba helyezésével az ékszerek a fiatal és az idősebb korosztály számára is érdekesek lehetnek. A széles választékban (több mint 100 egyedi darab készült) minden egyéniség és igény megtalálja a neki való kiegészítőt. Az ékszereket az Iparművészeti Múzeumban is megtekinthetitek.

 

Fotó: Balla Vivienne

S hogy mi Eszti tárgyainak üzenete? Az alkotó maga, amit ő nyújtani tud. Tervezés és alkotás közben a feleslegtelenség és az őszinteség célokat követi. Természetesen más elvárásai vannak egy design tárggyal, szoborral, rajzzal, vagy egyéb szabad alkotással szemben. Ha design, akkor tiszta, ésszerű és következetes, de nem merev. Apró ötletek, minőségi megvalósítás. Ha nem funkcionális tárgyat alkot, akkor pedig mindennél őszintébb végeredményben gyönyörködhetünk.

 

Fotó: Kis Kata

„Szeretem azt hinni, hogy a kezeim között születő tárgyak 1300 fokon történelemmé válnak a kemencében, és a Föld felszínén kísérik végig a létet néhány ezer évig. Óriási felelősség.”

 Azt már tudjuk, miben tálal Eszti, de arra is kíváncsi voltam, mit fogyaszt belőlük legszívesebben… Vegetáriánus vagyok, imádok minden gyümölcsöt, legkedvesebb ételem és italom egyben a banán-eper-narancs turmix. És sajnos függője lettem a svéd mézeskalács keksznek (pepperkakor). Kedvenc illatom a fahéj.”