Ékezet workshop

Ékszert viselni pompás érzés, ezt eddig is tudtam. Azt viszont nem, milyen felemelő elkészíteni egy saját kiegészítőt! Az élményről azonban ötvös oklevél híján sem kellett lemondanom, hiszen az Ékezet Galéria workshopján magam tervezhettem, fűrészelhettem, csiszolhattam, formázhattam, fúrhattam, puhíthattam, díszíthettem az általam megálmodott ékszert! Sőt, nem „csak” egy medállal gazdagodtam, hanem új ismeretekkel, illatokkal, kapcsolatokkal, és új ékszer-látásmóddal is.

A workshop óta, ha megpillantok egy finoman megmunkált kiegészítőt, egyből millió gondolat cikázik a fejemben: mennyi időt, aprólékos munkát, érzelmet és üzenetet rejthet magában, milyen sokat dolgozott rajta két kéz és hány tucat ötvös eszközt hívott hozzá segítségül. No és hosszabban elmélázok az anyagok, színek, formák és felületek felett is. Néhány órát töltöttem csupán a hajós utcai műhelyben, mégis elég volt ahhoz, hogy más szemmel tekintsek a fülbevalókra, gyűrűkre, brossokra és társaikra. Alig várom, hogy még többet megtudjak a szakma rejtelmeiről!

Az Ékezet Galéria, amellett, hogy műhely és galéria, még koncertekkel és workshopokkal is kedveskedik vendégeinek. Utóbbira január végén is sor került, melyen négy hölgy társaságában vettem részt. A kurzusokat izgalmas témák köré építik az ékezetes lányok – Dés-Kertész Dóra, Besnyői Rita és Kerékgyártó Szilvia –, így történt ez most is, a lencse témakör remek alkotásokat eredményezett ugyanis. A workshop előtt persze egyeztettük az ötleteket, lehetőségeket, ez a fajta együtt gondolkodás pedig szintén óriási élményt jelentett! Együtt, egymás elképzeléseit tovább görgetve ötlöttük ki a medálom tervét, melyet lencséről levén szó, mi más inspirált volna, mint egyik legkedvesebb hobbim, a fotózás. Kiválasztottuk a szükséges anyagokat, és megrajzoltuk a vázlatot. Míg a fényképezőgép lencséje a világ konzerválását segíti, addig a medál lencse fényképezőgépet őriz, persze csakis lyukakkal díszítve, ha mégis kikacsintanánk rajta. Mást a már meglévő gyűrűje, vagy éppen gyermekei ihlették, az ötvös hölgyek pedig kedvesen és önzetlenül adták át tudásuk egy szeletét.

A hat órás mini-képzés elején megismerkedtünk az anyagokkal, a munkafolyamatokkal, és néhány kész ékszer születésének titkaival. Ezután papírra vetettük elképzeléseinket, majd uccu neki! (Bevallom, az elején be voltam ám tojva kicsikét, csupa idegen eszköz és mozdulat várt rám, de a lányok segítőkészsége egyhamar lelkesedést ültetett az izgalom helyére.)

Alapanyagnak én alpakkát választottam. Az alpakka lapocskára felrajzoltam a mintát, majd pontozóval kis pontokat kalapáltam a fémbe, hogy később ne csússzon el a fúró. Az alapformát ötvösfűrésszel vágtam körbe (mondanom sem kell, az első percben elszakítottam egy szálat)…



… majd kifúrtam az apró lyukakat… (majdnem mint egy profi fogorvos hihi)

… a nagyobbacska lyukat pedig ismét fűrésszel vágtam ki.

Hogy domború legyen a lencse és formázni tudjam, kilágyítottam (felforrósítottam), aztán timsó oldatos „páclében” pihentettem és kézzel, valamint fagolyó, fa forma és ankni segítségével gömbölyítettem.



Ezt követően egyenletesre csiszoltam a széleket.

A medálról ekkor már csak a ringli (tehát az akasztó karika) hiányzott, ahová a textillánc került. Ennek felforrasztása végképp nem gyerekjáték, úgyhogy ezt a műveletet inkább a tanár „nénikre” bíztam.

… végül pedig tényleg az utolsó simítások következtek, hiszen átcsiszoltam a teljes felületet.

Belefűztem a zsinórt, s tádááám, elkészült a saját nyaklánc! Őrület!

Persze utána még maradtam pár órát, s újra körbenéztem a galériában. Hú! Akkor döbbentem rá, milyen értékes egy-egy ékszer, mennyi munka rejlik az ott kiállított alkotások mögött. Aznap tapasztaltam meg, mennyi eszközzel dolgozik egy ötvös, s hogy mi a különbség egy bizsu és egy nagybetűs ékszer között. Hihetetlen, milyen sok ismeretet kaptunk egy nap alatt! Workshop-társaim remekműveit is öröm volt szemlélni, lencse gyűrűikben és medáljaikban varázslatosan visszaköszöntek személyiségjegyeik! Döbbenet! És az is különös élményt jelentett, hogy minden munkafázisban más-más, eddig ismeretlen illatok kúsztak a nózimba, tyű! Tehát a konklúzió: vásároljatok ötvös ékszert, és menjetek Ékezet workshopra!


A következő (Valentin-napi) workshopot egyébként február 2-án tartják, tavaszig pedig divatbemutatóval és kiállításmegnyitóval is kedveskedik Dóra, Rita és Szilvi!

A lehetőséget és a hatalmas élményt ezúton is köszönöm az Ékezet Galériának!