Szentgyörgyi Tünde meseszép képeslapjaival először a budai Buborék üzletben találkoztam, azóta pedig születésük helyszínén, Tünde veszprémi műhelyében is megcsodálhattam őket. Sőt, nem csak a lapokat, hanem még millió egyéb kedves alkotást, papír alapanyagot és egyéb kelléket is láthattam és fotózhattam. Öröm volt hallgatni Tünde történetét, hiszen útját végigkísérik – azok a bizonyos nem létező, sorozatos – véletlenek, papír iránti szeretete pedig a legmélyebb bugyrokat is áthatja. Kukkantsatok be velünk a veszprémi papírbirodalomba!
Bármerre fordultam a bájos műhelyben, mindenütt szemet gyönyörködtető papírok, szalagok, vágóeszközök, festékek és izgalmas szakkönyvek sorakoztak, no meg kisebb-nagyobb dobozkák, melyekben a már kész remekművek lapultak. Tünde olyan lelkesedéssel mutatta be az alkotórészek végtelen variációját, mintha ő maga is akkor érintette volna meg őket először! Közben pedig mesélt…
Megtudtam, hogy eredetileg festőnek tanult a Képzőművészeti Főiskolán, de mindig is imádta a papírt. „Mindig meg voltam őrülve a papírboltokért, azt hiszem, így születtem. Imádom az illatát, a régiségét, a mintáját, a tapintását, mindent szeretek a papírban. És annyi féle létezik!” – újságolta.
Tünde már a főiskola alatt elsajátította a különféle könyvkötési technikákat egy dél-amerikai könyvművésztől, Marta Gomeztől, aki a barátnőjét tanította az Iparművészetin, a barátnő pedig minden technikát továbbadott Tündének. Aztán a főiskola után saját munkát vállalt, dobozokat kellett bevonnia márványozott papírral. Ekkor megkeresett egy lányt, aki bevezette a márványozott papír elkészítésének rejtelmeibe, majd bekerült abba a könyvrestaurátor műhelybe, ahol az említett lány is dolgozott.
Erdélyi gyerekkor és budapesti tanuló évek után Veszprémbe vetődött Tünde, ahol eleinte festett, majd elkezdett könyvecskéket gyártani, először csak ajándékba, de Ti már sejthetitek, hogy itt nem állt meg a történet… 😉 Egy újabb véletlen folytán belebotlott egy papírboltba Székesfehérváron, a Papírgalériába, ahol megmutatta alkotásait, az üzletben pedig nagyon sok mindent rendeltek tőle. Ezután, ha megtetszett neki egy bolt, nem volt kérdés, hogy betérjen-e. Tünde ma már „csak” papírokkal foglalkozik, s mindent készít, ami papírból áll: naplókat, képeslapokat, fotóalbumokat, dobozokat…
„Nagyon boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek!” – mondta.
Mintái egy részét régi könyvek előzékei adják, másik felük saját tervezés. Azonban a régies motívumok is frissítésen esnek át, szívesen élénkíti ugyanis a színeket. A levendulás minta az egyik nagy kedvencem, rendkívül megható történet áll ugyanis mögötte! A levendulákon nem akármilyen kézírás látható, azokat a betűket Tünde dédnagyapja írta, mégpedig a boldogságról! Tünde összedolgozta a szép és gazdag betűket a virágmintával, így született ez a megindító díszítés. S ha mindez még nem volna elég, kinyitván a naplócskákat még szárított szirmokra, levélkékre is lelhetünk az apró, elrejtett papírtasakokban, a gondosan kiválasztott kötözők és könyvjelzők pedig még teljesebbé teszik az élményt! Egyszerűen minden harmonikus: a színek, anyagok, formák, üzenetek, valamennyi finom részlet passzol egymáshoz.
S hogy milyen anyagokat kedvel?
„Imádom a japán papírokat. Némelyikük mintha csipke lenne! A papír restaurátor barátaimmal nem tudjuk megállapítani, hogy hogyan készült! Hihetetlen technikáik vannak.”
Egyedi tervezésű, saját készítésű termékeit budapesti és vidéki üzletekben is megtaláljátok, de bátran írhattok levelet, hiszen örömmel fogad egyéni kéréseket is.
„Egyszer felhívott egy lány, hogy vásárolt a kecskeméti Kéttemplomban egy könyvet, amelybe a kislányáról ír, s tőlem szeretett volna egy újabb könyvet, mivel a bolt azóta megszűnt. De például az Auguszt Cukrászda számára is készítettem már mesterlevelet.” – mesélte.
Tünde egyébként leginkább könyvet szeret kötni és új dolgokat kitalálni, most például egy nagy esküvői cégnek készít téli esküvői kollekciót: ültető kártyát, menükártyát, meghívót, asztalszámot, köszönőajándék dobozkát.
Magam is nagy papírimádó vagyok, telefon és számítógép helyett papírfüzetekbe jegyzetelek, s a mai napig imádok papíron üzenni az ismerőseimnek, szeretek izgatottan várni postai levelekre, sőt, még a buszmenetrendem is hagyományos papír formátumú. No, de hogyan éli meg a technika terjedését egy nálam is nagyobb papír fanatikus?
„Nem hiszem el, hogy ne lenne olyan ember, aki ne örülne egy papír képeslapnak, s mégis leszoktak róla. A füzetekkel, könyvekkel sem tudnak már mit kezdeni az emberek. Pedig olyan jó elővenni és nézegetni a régi leveleket, papírokat, teljesen más, mint egy internetes üzenet. És megmarad az unokáknak! Ma már emlékkönyvet, házifüzetet se nagyon használnak, és talán órákon se mennek körbe kérdéseket továbbító füzetek…”
Aztán az is eszembe jutott, vajon milyen tollal írhat egy papírművész!? „Mártogatós tollal írni a legjobb, de erre nincs mindig időm, pedig nagyon szeretek kézzel írni. Van egy japán gyártmányú golyós tollam, azzal is nagyon szeretek írni.” – érkezett a felelet.
Ragadjatok Ti is tollat és papírt, s írjátok le terveiteket, gondolataitokat, feladataitokat, álmaitokat!