Ez a bejegyzés Stockholmból íródik, ahol éppen zajlik a design hét, melynek keretében minden évben megrendezik a bútor és lámpakiállítást is. Stockholm vásárterületén öt napon keresztül három hatalmas csarnokban várja a szakmai és civil érdeklődőket több száz gyártó több tízezer terméke. Elég lenyűgöző már csak a kiállítás léptéke is, nem is elég rá egy nap, hogy az ember tisztességgel végigjárja.
A nagy európai gyártók mind jelen vannak, izgalmas persze a nagy hírű tervezők legújabb bútorait közelről megnézni, kipróbálni, de a legérdekesebb mégis a Green House pavilonja, ahol független tervezők és a design egyetemek képviseltetnek. Itt találtam rá a Lund Egyetem ipari formatervezőinek kiállítására is.
A lundi srácok Carve or Starve (azaz faragj, vagy éhezz) elnevezésű installációja egy műhelyet ábrázol, melyben a nagyjából harminc fős osztály minden tagjának egy-egy fából faragott tárgya látható étkezés témában.
Az installáció korunk innovatív technológiáit és a kézzel faragott low-tech tárgyak világát állítja szembe egymással, így hívva fel a figyelmet a tömegtermelésben előállított élelmiszereinkben megtalálható kémiai anyagok, a termesztés során használt különféle kemikáliák egészségtelenségére és emlékeztet minket arra, hogy nem volt ez mindig így. A hallgatók feladata az volt, hogy egyetlen hársfa tömbbel és egy faragókéssel felszerelkezve vágjanak neki a kurzusnak és hozzanak létre egy olyan tárgyat, mely használható az élelmiszer termesztésben, vagy az étkezés során. A kurzus során készült hallgatói munkákból készült ez a kiállítás.
A tárgycsoport elkészítése szokatlan feladat volt a 3D modellezés és a digitális tervezés világában szocializálódott hallgatók számára, akik a kézi faragás során a tapintható természetesség és letisztult funkcionalizmus élményével gazdagodtak. A faragás különlegessége többek között abban rejlik, hogy nem termel hulladékot, kárba csak az idő és az energia veszhet, de ez esetben ez inkább tűnik hosszabb távon megtérülő befektetésnek, melynek számos gondolatindító tapasztalatot köszönhetnek a hallgatók.
A kérdés, melyre a feladat keresi a választ, hogy 2014-ben milyen értéket képviselnek a kézzel készített tárgyak, illetve, hogy képesek-e kapcsolatot teremteni az általunk elfogyasztott ételek és azok eredete között? Noha a válasz korántsem olyan egyértelmű, egy dologban egészen biztos vagyok – ez a harminc formatervező hallgató egy életre szóló emlékkel lett gazdagabb, és nagy valószínűséggel alapvetően megváltozott a tárgyakkal kapcsolatos gondolkozásuk és a designmódszertan mibenlétéről való elképzelésük, melyből a kiállítás közönsége is kaphatott egy kis ízelítőt.