Egyedi falfestés – timeaferth

Ferth Timi munkáit a Cellux Csoporton keresztül ismertem meg – a Szigetre készült nagy méretű molinó falát látva azonnal beleszerettem humoros és szellemes képi világába és a rá jellemző karakterlakotásba. Timi a MOME-n végzett építészként, valójában egy középiskolai szerelem motiválta az építészet felé, számára azonban az építészet nem volt elég kifejező és már a tervezési feladatokkor is sokszor a kelleténél több volt a “melléktermék”, részletrajz, illusztrációs körítés és ebből aztán rá is jött, hogy nem ez lesz számára a végállomás. Kíváncsi lettem arra a hosszú útra, amit az építész diploma megszerzésétől fogva megtett addig, míg a falfestés és az illusztráció hivatásává vált. Erről és a falfestés szépségeiről-nehézségeiről beszélgettünk egy őszi péntek délután a Bélában.

– Hogyan jött az életedben építészet után a faldekoráció?

– Diploma után belsőépítészként dolgoztam három évig Koczoh Juditnál, egy formatervező barátomon keresztül ezt a fajta látásmódot is megismertem, ami a belsőépítészetben sokat segített. Mindig is vonzott a képzőművészet és már kicsi korom óta rajzolok. Vizuális iskolába, grafika és kerámia szakra jártam, szóval végig bennem volt ez a dolog. Aztán megismertem Menyhárt Tamás festő munkáit egy videó kapcsán – elég gusztustalan dolgokat fest, de mindezt hihetetlen inspiráló módón, szénceruzával, nagyon nagyvonalú gesztusokkal, ami borzasztóan tetszett nekem. Aztán a korábbi belsőépítészeti munkák kapcsán jött egy konkrét megbízás – egy bisztróba tervezett grafika falra festése volt az első iylen jellegű feladat, nagy méretű eper és áfonya piktogramokat festettem, akkor még projektorral felvetítve, mivel tapasztalatom még nem volt. Nagyon megtetszett egy ilyen nagy felület megmunkálása, egyszerűen rákattantam, és elhatároztam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

– Mikor kezdtél el rajzolni?

– Gyerekkorom óra rengeteget rajzolok, mostanában már minden nap. A hétköznapi jelenetekből merítek legtöbbször, nagyon szeretem lerajzolni, mi történik velem. A skiccfüzetem olyan, mint egy emlékkönyv, amit nem olvasol, hanem nézel – öreg koromban ezek alapján szeretnék emlékezni, hogy mi minden történt velem. A fotómemóriám tökéletesítésén dolgozom, hogy ha meglátok valamit, azonnal le tudjam rajzolni. Sokszor van olyan, hogy megpillantok valamit egy másodpercre, ami érdekes, azt hazaérve egyből lerajzolom. Vagy az álmaimat – az például egy remek tréning, hogy egyrészt emlékezzek, hogy mit álmodtam, másrészt izgalmas feladat megfogalmazni azt a gibegurba teret, ami az álmomban szerepelt. Ez a szenvedélyem, azt hiszem.

– Hogyan fogsz neki egy nagyobb léptékű feladat megtervezésének és kivitelezésének?

– Mivel én tervezem a rajzokat, már a tervezési fázisban végiggondolom, hogyan fogom tudni majd az adott mintát felrajzolni, amit persze nagyban befolyásolnak a téri adottságok is. Mindig egy bizonyos helyre, a meghatározott környezet ismeretében szoktam komponálni. Ezt a medvés rajzot például, amin épp ma dolgoztam, egy tükör köré terveztem, kitaláltam, hogy a falon hol legyen a helye, hogy úgy helyezzük el a tükröt, hogy ha előtte ülsz, kiláss az ablakon. Mindezek ismeretében már sokkal könnyebb felskiccelni a rajzot. Mindig kinyomtatom, amit festeni fogok – nagyon fontos, hogy színhelyes legyen a monitorom és annak megfelelően a kinyomtatott terv, hiszen azokat a színeket fogom kikeverni a helyszínen, azok kerülnek a falra és annak ugyanolyannak kell lennie, mint amit a megrendelő szeretne. A hideg-meleg árnyalatokon múlik sokszor minden, ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy a monitorok beállítása sem.

– Ezek szerint az építészeti tudás is sokat segít Neked ezen a területen… 

– Igen, a faldekornál a a belsőépítészeti tapasztalatok nagyon hasznosak, mert közös nyelvet beszélünk a tervezőkkel és a kivitelezőkkel is, hiszen én tervező és kivitelező is vagyok egyszerre, így sokszor már a belsőépítészeti tervezési, ötletelési fázisban is részt veszek, amit egyébként nagyon szeretek. Az mondjuk elég vicces, amikor a kivitelező ott áll a létra alatt, amit tőle kértem kölcsön, néz fel és azt mondja hogy hát ez igazán nagyon szép – neked meg fogalmad nincs, mire mondja! 

– A HPS reklámügynökség keskeny-hosszú folyosójára tervezett Urban Jungle dekorod a kedvencem, ez egy elég komoly léptékű feldatnak tűnik. Mennyire volt nagy kihívás ezt létrehozni?

– Az Urban Jungle-nél számos épített elem és bútor adott volt, amihez alkalmazkodni kellett: asztal, kanapé, belsőépítészeti elemek – ezeket már a tervezés során mérethelyesen figyelembe veszem a grafika létrehozásában. Sokat gondolkozom rajta, mit rajzoljak, szeretem megszemélyesíteni a karaktereket, ebben a munkában erre bőven volt lehetőségem a Tapírónő, a midcentury kanapén fekvő Tignök, a nyakkendős hipsztermajmok, a szelfiző elefántok, vagy a fésülködő óriáskígyó megálmodásakor. Mindez egy 15 méter hosszú és egy méter széles folyosóra került, ahol semmi helyem nem volt hátralépni, hogy lássam a kompozíció egészét, ezért otthon barna csomagolópapírra felskicceltem előre az egyes részleteket, hogy kiderüljön, hogyan működnek és hogyan tudom ilyen kis helyen megrajzolni majd. Ennek a “vázlatnak” az otthoni rajzosabb, ceruzás-krétás világa nagy kedvencem egyébként, mert rusztikusabb, koszosabb, ugyanakkor természetesebb hatású.

– Hogyan néz ki maga a festési folyamat?

– Általában ceruzálval felvonalazom a rajzot, majd ecsettel felfestem. A maszkolás nehézkes, mert a szalag néhol felszedi a festéket, ezért a legegyszerűbb az, ha az ember megtanul egyenes vonalat húzni. Rengeteg részletet ki kell tapasztalni és oda kell figyelni ezekre. Gyakran előfordul, hogy festés közben kikapcsol az agyam és nem érzem, hogy éhes vagyok, nem érzem, hogy fáradt vagyok, hanem egyszercsak az tűnik fel, hogy nehezen jövök le a létráról, vagy nehezebben figyelek már oda. Aztán azt is megtanulja az ember, hogy mikor kell abbahagyni – volt már olyan is, hogy egy fáradtabb pillanatban  a színezőpasztát elfelejtettem bezárni, és amikor az leesik és felfröccsen a majdnem kész falra, az nagyon durva! Elég egyszer megtanulni, hogy fentről kell lefelé haladni, mert fent még sok energiám van, mikor elkezdem, és ha leborul a festék, így nem folyik, vagy csöppen a már kész festésre. Na meg frissen talán le sem ejtem a színezőpasztát. Egyébként sokszor elég magányos műfaj ez  – rengeget hangoskönyvet végighallgattam már az elmúlt évek során, ugyanakkor csomó érdekes emberrel is találkozom.

– Hol lehet ezt megtanulni, ha az ember nem a saját tapasztalataira szeretne hagyatkozni?

Leginkább ki lehet menni az utcára, persze hivatalosan nem buzdíthatok senkit vandalizmusra, de a lépték és a hozzáállás megismerhető. Sok murál festő nevét olvashatjuk itt-ott a városokban, vonatokon. Ha megvannak az alapok, csak el kell kezdeni és gyakorolni, gyakorolni. Mint vállalkozó, kell hozzá némi üzleti és designer érzék is, hogy az elejétől a végéig kezelni tudjam a megbízásokat, és végül elégedetten nézzünk a munkára. A címfestők is csodálatos munkát végeznek és számos mester a mai napig életben tartja ezt a fantasztikus szakmát. Jövő tavasszal például a Vertigo Murals szervezésében a dán Copenhangen Signs alkotója, Jakob Engberg látogat Budapestre egy workshop erejéig. Tavaly részt vettem egy storyboard rajzoló kurzuson a MOME Open szervezésében, ahol concept artot, képregényrajzolás és storyboard roajzolást tanultunk olyan szaktekintélyektől, mint Futaki Attila, Szabó Levente, Gombos Gáspár és Molnár Márk (Pixoloid Studios). Ezek a workshopok, kurzusok nagyon hasznosak. Számomra éppen azért különleges a falfestés, mert évszázados tradícióval bír és a mai napig ugyanolyan értéket képvisel, mint 100 évvel ezelőtt, ráadásul most nagyon népszerűek az egzotikus, figuratív, dzsungel témájú minták a design minden területén.

– Mivel foglalkoznál még szívesen a faldekor mellett?

– Szabadúszó vállalkozó vagyok, mellékesen illusztrátor és dekoratőr munkáim vannak, kreatív vizuális tartalmat gyártok. Szeretek sokféle dolgot csinálni. Szeretem a változatosságot, de a lényeg mindig ugyanaz: valahogy valamit összefirkálok az biztos. Imádom az animációt is, nagyon szívesen dolgoznék animációs filmben egyszer.

Ferth Tímea munkáit az alábbi linkeken nézegethetitek tovább:
https://www.instagram.com/timeaferth/
https://www.behance.net/timeaferth