2 éve működik a 8. kerületi Víg utcában az ISBN könyv + galéria, Budapest egyetlen kortárs képzőművészet és design-tematikus könyvesboltja, egy különleges gyűjteményt kínáló üzlet és kiállító tér egyben, ahol művészkönyvek, kiállítási katalógusok, design tematikus kiadványok, folyóiratokat és fanzinek széles választéka található és ahol hónapról-hónapra izgalmas kiállítások kapnak helyet. Az elmúlt évek tapasztalatairól és a jövő terveiről beszélgettünk Istvánkó Beával, az ISBN alapítójával.
Hol tanultál és mivel foglalkoztál az ISBN létrehozása előtt?
Művészettörténészként végeztem az ELTÉN, majd a Képzőn diplomáztam képzőművészet elmélet szakon, így lettem kurátor és művészeti szakíró. Nonprofit intézményekben dolgoztam a diploma után: egy darabig még az egyetemen, majd az FKSE titkáraként, később pedig a Kassák Múzeumban. Elég hamar problémám lett az állami intézményekkel és a civil szektorban hamar megtapasztaltam a burn out jelenséget.
Hogyan született meg a könyvesbolt ötlete?
Már a tanulmányaim alatt megfolgalmazódott bennem a gondolat, hogy egyszer szívesen létrehoznék egy saját helyet egy nonprofit kiállítóhely és egy azt támogató forprofit tevékenység ötvözésével. Önkénteskedtem a Labor Galéria bizottságában, ahol Fábián Áron zine-fesztjein és Vécsey Juli jegyzet- és vázlattalálkozóin keresztül, valamint a Hurrikan Presst alapító Szigeti Árpin keresztül megismerkedtem a független kiadványos szcénával.
Később az FKSE-ben dolgozva szembesültem azzal, hogy hegyekben állnak a raktárban a kiállítási katalógusok és értékes monográfiák, amiket hatalmas kár lenne veszni hagyni. A terjesztés iszonyú nehéz és komplex feladat, sokszor a kortárs intézményeknek jogosultságuk sincs értékesíteni a támogatásból megvalósult kiadványaikat, ezért legtöbbször zárt raktárokban őrzik őket.
Tulajdonképpen ebből a két inspirációból jött a könyvesbolt ötlete, inspiráltak persze emellett külföldi múzeum shopok és könyvesboltok is. Láttam, hogy Budapestről mennyire hiányzik egy ilyen hely, így 2017-ben belevágtam és elindítottam az ISBN-t.
Honnan érkeznek a kiadványok?
A Magyarországon megjelenő kortárs vizuális kultúrához kapcsolódó kiadványok közül mindennek helye van itt, emiatt minden ilyen magyar könyvet, kiadványt, fanzine-t, katalógust nagyon szívesen látok. A külföldről megrendelt kiadványokat pedig a hozzám közelálló kortárs progresszív gondolkodásmódnak megfelelően válogatom össze, ezen belül bármi – társadalmilag elkötelezett témáktól az expreimentális festészeten át – érdekes lehet. A boltra jellemző egy Közép-Kelet-Európai fókusz, ami egyrészt személyes érdeklődésemből adódik, másrészt az FKSE-ben is meghatározó volt egy ilyen régiós törekvés, számos kapcsolatom volt már korábbról ezen a területen. Mivel a régiós országok hasonló kulturális helyzetben vannak, az ő problémáik és témáik Budapesten is abszolút relevánsak, ezért főképp ebből a régióból szerzem be a könyveket.
Ezt az egészet egyedül csinálod?
Igen. Ez egy elég sokrétű munka, de nekem a korábbi csapatmunkáim után elég határozott meggyőződésem volt, hogy egyedül szeretnék dolgozni. A bázisdemokratikus működést sokszor inkább egyhelyben topogásnak éreztem, hozzám ezzel szemben közelebb áll az a munkamódszer, hogy inkább sokat dolgozom, de magamnak osztom be az időm és dinamikusan kísérletezem a dolgokkal. Gyorsan és hatékonyan szeretek dolgozni, ami persze magában foglalja a hiba lehetőségét is, ennek ellenére számomra ez egy működőképes koncepció.
Mivel Budapesten nincs hasonló független művészeti könyvesbolt, ezért nekem kellett kikísérletezni, hogyan tartsam nyilván a könyveket, ami nem egyszerű, tekintve hogy 260 különböző helyről kerülnek ide a kiadványok. Biztos voltam abban, hogy amíg ezt a rendszert be nem járatom, mindenképp jobb, ha egyedül dolgozom, máskülönben teljesen kaotikussá válik az adminisztráció.
A kiállítások esetében más a helyzet. Sajátmagam egy évben csak egy kiállítás kurálását vállalom, az összes többi együttműködéseken alapul, ami teljesen jól működik.
Milyen az ISBN fogadtatása és változott-e a működés az eredeti elképzeléseidhez képest?
A fogadtatás az első perctől kezdve nagyon jó és a mai napig érkeznek jól eső szakmai elismerések. A gyűjtemény a látogatók igényeinek mentén folyamatosan bővül, sokan jelezték például, hogy szívesen látnának kortárs tervezőgrafika, tipográfia tematikájú könyveket, illetve az építészet is erősen a hiány kategóriába tartozik. Nagyon sok könyvadomány is érkezik, akár az archívum számára, ami a jövőben különleges helyet kap a bolton belül.
Természetesen vannak fizikai korlátok, hiszen az eredetileg 400 darabos gyűjtemény mára 3000 példányt számlál és ahogy egyre jobban belemerülök a témába, hatványosan növekszik a térigény is. De az a jó hír, hogy jövőre bővülni fog a könyvesbolt, a szomszédos helyiség csatolásával – így a fizikai tér bővülésével a kínálat is bővülni tud majd.
Mennyire fenntartható ez a koncepció?
A közösségi média nagyon erős könyv, fanzine, artist book vonalon, illetve a sok beszerzési forrásnak az is előnye, hogy hatékonyan terjed a bolt híre, ennek köszönhetően a vásárlók fele külföldi. Ahhoz hogy ezt fenntarhatóan lehessen csinálni, az első perctől fogva világos volt, hogy egy komoly kezdeti befektetéssel, csakis saját helyiségben tud az ISBN rentábilisan működni, mert bizományban árusított párezer forintos könyvekből egy bérleti díj nem kitermelhető. Most a stabil működésen dolgozom, de a bolt mellett természetesen vannak más projekt alapú munkáim is, publikálok, doktori iskolába járok.
Mesélj a kiállításokról, mit láthatnak most nálad a láogatók?
Egy évben 10 kiállítás van betervezve, ebből öt egyéni és öt különböző együttműködéseken alapul. Minden évben meghívok fiatal magyar kurátorokat, de a galériára nem a tematikus, hanem inkább a generációs fókusz jellemző: a fiatal és középgeneráció munkái vannak a középpontban. A galéria nonprofit alapon működik, ezért ez inkább játszótér, ahol nem első sorban kereskedelmi szempontok érvényesülnek.
Az aktuális kiállítás címe BRUT Unalom. Tízemeletesek, üres terek és játék, ami Marija Nemčenko litván művész és Tüdős Anna kurátor közös, azonos című könyvére épül. Projektjük a múlt és a jelen lakótelepeit vizsgálja, különböző európai példákat érintve. A könyv célja, hogy a késői 20. század lakóépítményeivel kapcsolatos narratívát a visszájára fordítva nem pusztán esztétikai szempontból, hanem a szociológiai és politikai történetiséget is figyelembe véve vizsgálja a témát, mely elkerülhetetlen a késő-modernista építészeti örökség értelmezéséhez. A kiállítást október 31-ig láthatják az érdeklődők.