Most, hogy legtöbben karanténba kényszerültünk, arra gondoltam, különösen fontos, hogy gondolatainkat a szörnyű hírek kiváltotta állandó stressz helyett legalább ideig-óráig valami mással (hasznossal, kedvessek, okossal, vagy szórakoztatóval) foglaljuk le. Szeirntem ez kimondottan terápiás célokat szolgál, éppen ezért elkezdtem megkérdezni kedvenc hazai kreatív alkotóimat, ők milyen módszerre esküsznek. Fogadjátok szeretettel ezt a kis interjúsorozatot, remélem, örömötöket lelitek benne! Elsőként Klement Csabát, a gifcsászárt és a korona-animációk alkotóját kérdeztem.
– Először is hogy vagy, milyen a kedved?
– Nem tudom, szabad-e ilyet mondani, de egész jó kedvem van. 😀 De lehet, hogy csak a vörösbor beszél belőlem.
– Hogy töltöd a napokat, miket csinálsz, mennyiben változott az életed az utóbbi pár napban?
– Tulajdonképp ugyanúgy, mint eddig. Mivel amúgy is otthonról dolgozom, már amikor dolgozom, ezért számomra ez nem nagy változás. Talán leginkább az zavar, hogy nem lehet találkozni, beülni sehova… De nagyjából megmaradt az eddigi rendszer: kutyák, munka, ebéd (most főzés és nem máshol evés) kutyák, munka, kv (itthon és nem barátokkal valahol) munka, valami vacsi, kutyák és tv.
– Nagyon klassz a koronás sorozatod, amiben barátaid egy-egy mondatára rajzolsz minianimációt. Hogyan jött az ötlet és mit szeretnél átadni ezzel a sorozattal?
– Jaj, nagyon köszi! Sok pozitív visszajelzést kapok, aminek nagyon örülök. Igazából magamat szerettem volna lekötni, hogy ne a híreket frissítsem és persze az is érdekelt, hogy a többiek hogy vészelik át az otthon töltött napokat, mint már említettem, nekem ez a megszokott, inkább másokra voltam kiváncsi. Az ötlet meg nagyon régóta érlelődik bennem, több hasonló “interjús” animáción gondolkodom, amikből lehet, hogy lesz majd valami… Szóval csak ezt a meglévő, pihenő projektem alakítottam át. Célja azon kivűl, hogy engem leköt, nyílván a szórakoztatás, ami amúgy is a célom az animációimmal mindig is.
– Hogyan lett belőled illusztrátor, mindig is rajzolni szerettél volna?
– Mondjuk inkább úgy, hogy mindig is rajzoltam. Nem igazán vagyok illusztrátor, vagyis nem tudom… Szerintem ilyen animált illusztrációkat készítek végülis, vagy valami hasonlót… Most ezen elgondolkodtam 😀 de pl. még sose volt igazi illusztrációs munkám. MIÉRT NEM? HAHÓ, VALAKI??? Szóval nem volt más választásom, mert semmi máshoz nem értek és nem is érdekel más. Szokásos szöveg, hogy már gyerekkorom óta rajzolok, a papírt hamar felváltotta a digitális rajztábla, imádom, mert nem kell randírozni és a vonalak is kedvemre a helyükre ugranak.
És az animációs sorozatokat se nőttem ki és a mai napig szeretem őket (már amelyik jó). Szóval ezekből született az animációzás.
– Milyen volt a gyerekkorod? Már akkor is állandóan ceruza volt a kezedben?
– Igen, erre már válaszoltam is 😀 De a gyerekkorom maga is elég jó volt. Rajzolás, dinózás, haverok.. csak úgy, mint most. HAHA
– Hogyan készülnek az animációid? Milyen technikával dolgozol és mi a kedvenc munkamódszered?
– Digitálisan dolgozom, vektoros programban, már amennyiben ez érdekes lehet. De igazából ugyanúgy megrajzolom a fázisokat, mint, ha rajzanimációt készítenék, csak így sokkal könnyebb. A munkamódszerem, hogy leülök és csinálom. Van, hogy gondolkodom előtte és sok-sok firkát csinálok, de van, hogy csak húzom a vonalakat és lesz belőlük valami. Az utóbbi az azért is érdekes, mert akkor még én sem tudom mit fogok csinálni, az előbbi meg azért, hogy vajon le tudom-e azt rajzolni, ami a fejemben tök jól néz ki.. (általában nem) 😀
– Téged egy különösen kedves és pozitív embernek ismertelek meg, hogyan őrzöd meg a jókedved ilyen lehangoló körülmények között? Mire fókuszálsz?
– Családi vonás, szinte az egész családom ilyen. Biztos genetika. Amúgy ilyen nyomasztó helyzetbe rég kerültem… Mármint történtek rossz és szomorú dolgok velem korábban is, mint mindenkivel, de azokat valahogy el lehet fogadni… Vagyis meg lehet találni a magyarázatot, aztán az többnyire megnyugtat. Most meg csak az segít, ha nem mélyülök el benne. Betartom persze a szabályokat, de melette csinálom tovább a kis dolgaimat. Gondolkodom új animációs projekteken, ilyenek.
– Mit kezdesz a plusz szabadidőddel? Tudnál adni egy-két kreatív tippet az olvasóknak, hogyan foglalják le magukat a szobafogság idején?
– Szerencsére nem lett több a szabadidőm. Annyi, hogy amit eddig barátokkal, lófrálással töltöttem, azt most munkával töltöm. De ehhez az is kellett, hogy kitaláljam ezt a koronás projektet. Nagyon élvezem és nagyon leköt. Plusz van 5kg agyagom, úgyhogy folytatom a kerámia dinók gyártását is. De pl. szeretnék könyveket olvasni, meg több filmet nézni, ez most nagyon-nagyon hülyén hangzik, de annyira leköt az hangokra való animálás, hogy szinte tényleg csak azt csinálom. Hát akkor magamból kiindulva találjatok ki valami olyan projektet, amit mindig is szeretettek volna megcsinálni, de sose volt rá időtök. Nyilván az animáció azért jó, mert sokáig tart elkészíteni. De biztos sokan akartak könyvet írni vagy legalábbis megpróbálni, vagy mesekönyvet illusztrálni vagy megváltani a világot. ITT AZ IDŐ!
– Min dolgozol most?
– Most ezeken kivül készül egy videoklip, ami miatt nagyon izgulok, mert szerintem nagyon nehéz jó videoklipet készíteni. Szinte lehetetlen… De megpróbálom! 😀
– Mi a legnagyobb vágyad?
– Világbéke, a járvány vége, családom, barátaim egészsége, saját egészségem után szeretnék sok sok nemzetközi projektben résztvenni. Akár mint animátor, illusztrátor, akár, mint bármi más.
– Mik a terveid a jövőre, hol szeretnél lenni 5 év múlva?
– Előbb legyünk túl ezen, nem? Amúgy úgy néz ki Berlinben fogom folytatni 1-2 év múlva, de valahogy szeretném megőrizni a budapesti létet is, azt nagyon szeretném, ha ezt sikerülne tartani, mert kicsit félek tőle…
És szeretném, ha lenne lehetőségem tanító, tájékoztató, érzékenyítő projektekben résztvenni. Nagyon szomorú, hogy ezekre nagyon kevés pénz van, és ezért ritkábban készülnek igazán jó, szórakoztató, tanító, elgondolkodtató dolgok. Meg szeretném felépíteni a kis birodalmam 😀
mesekönyv, animációs sorozat, egészestét film, KLEMENT LAND.. MINDENT AKAROK! 😀