Karantén Klub – SUSU Keramika

Folytatódik a Karantén Klub interjú sorozat, ezúttal a SUSU Keramika alkotóit, Asbóth Szaffit és Bodnár Flórát kérdeztem hogylétük felől és a rájuk oly jellemző szuper kedves válaszoktól egészen meghatódtam – lehet, hogy engem is elért mentálisan ez a dili, vagy egyszerűen tényleg csak örülök, hogy ilyen klassz embereket ismerhetek!

Hogy vagytok, milyen a hangulatotok?

– Szaffi: Egyelőre a hangulatom elég változékony, olyan érzésem van, mintha kihúzták volna a szőnyeget a lábam alól. Nem csak a Susu miatt, de azért is, mert lett volna egy nagy koncertünk, amire már folyamatosan próbáltunk és a célegyenesben eltöröltek minden közösségi eseményt. Úgyhogy hirtelen minden estém szabaddá vált és a napjaim is teljesen átstrukturálódtak. A múlt héten próbáltam magam kicsit felszívni, időt hagyni arra, hogy valamennyire hozzászokjak ehhez a teljesen új helyzethez. Bár tudom, hogy ez lassan megy és türelem kell hozzá, de remélem hamarosan összeáll a rend a fejemben és sikerül felvenni a fonalat. Ha sikerül elengednem azt, hogy most Flórával csak online tudjuk tartani a kapcsolatot, minden belassult és van idő gondolkodni, lenyugodni és nem aggódni előre az ismeretlenen, akkor rendben lesz minden. Egyébként azt már most érzem, hogy a rendszeres és megfelelő mennyiségű alvás mennyire jót tesz. És az is, hogy semmivel nem kell sietni, ér megfigyelni a körülöttem lévő dolgokat, hallgatni a csendet és az apró zajokat. 

– Flóra: Ha félreteszem az aggodalmaimat, akkor nagyon jól. Furcsán hömpölyög az idő, érdekes megtapasztalni, hogy mennyivel hosszabb egy nap mostanában, de nem azért mert alig akar eltelni, csak más a ritmusa. Nem is tudok és nem is akarok semmit siettetni. Volt az az index cikk, arról hogy hogyan kell otthon maradni, abban volt, hogy három dolgot lehet egy napra eltervezni és jól meg is csinálni, ha négy van az már nem jó. Működik. Én is három dolgot csinálok egy nap, de közben nem pörgetem a fejemben, hogy mit kellene még, mivel maradtam le, mi csúszott el. Az agyam nyugodt, szerintem ezt az állapotot ritkán tapasztaljuk meg, azt hiszem a meditációban is valami ilyesmire törekszünk. Ez jót tesz.

– Hogyan telnek a napjaitok, mivel töltitek az időt? Beiktattatok új napi rutinokat?

– Flóra: én reggelente tornázom, erre eddig nem volt időm, mert sosem tudtam miatta korábban kelni. Most viszont nagyon sokáig alszom és még tornázni is ráérek. Aztán készítek egy smoothie-t, amibe rengeteg jó dolgot teszek, csupa vitamin. Ezt nagyon boldogan megisszuk, aztán szellőztetek, megnézem a növényeket, hogy mennyit nőttek, furcsa de ez tényleg nagyon jó, már egyszer le is zuhanyoztam őket és nagyon örültek. Ja és a hintaszékben, az ablak mellé ülni és napozni, az is elég jó. Egyébként a lakás rendben tartása, az eddig halogatott teendők sok időt “elvesznek”. Olvasok is sokat, pont a karantén előtt vettem ki egy könyvet az emberi játszmákról, nagyon izgalmas. Már fűztem egy karkötőt, festettem egy képet, voltunk a duna parton sétálni és a pilisben kirándulni. Szép a tavasz.

– Szaffi: Természetesen igyekszem beiktatni új rutinokat ebbe a teljesen új életformába, próbálok olyan dolgokkal foglalkozni, amik már régóta szerepelnek a bakancslistámon, de még sosem sikerült megvalósítanom, de elsősorban minden nap mozgok, egyelőre futok szinte minden nap, de ha az néha kimarad, akkor is tornázom, jógázom, rendezgetem a lakásom és élvezem, hogy mennyire sokat lehetek otthon is.

– Most, hogy a műhely átmenetileg zárva tart a látogatók előtt, talán több időtök marad régebb óta tervezett ötletek megvalósítására. Vannak ilyenek?

– Igen, az online értékesítés, új formák és technikák kipróbálása, szeretnénk vászontáskát is tervezni már régóta, most annak a mintáját is kitalálhatjuk, de a webshop a legnagyobb falat. Most nem mondhatjuk hogy nincs rá időnk.

– Mennyire vagytok borúlátók az elkövetkezendő hónapokat illetően?

–  Tartunk tőle hogy mi lesz, minden bizonytalan és persze azt nagyon naiv lenne gondolni, hogy ha ennek vége, akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba. Valószínüleg az embereknek nem a kerámia workshop lesz a prioritás, hanem hogy valahogy visszaállítsák az életüket. Dolgunk sok van, és lemaradásaink is, amiket most be tudunk hozni, ezzel foglalkozunk és próbálunk nem aggódni olyasmi miatt, amit nem ismerünk és változtatni sem tudunk rajta.

– Hogyan születnek a SUSU kerámiák, hogyan dolgoztok, hogy néz ki kettőtök között a munkamegosztás?

– Mindketten foglalkozunk minden munkafolyamattal, de van azért néhány dolog, amit általában egyikünk, vagy másikunk végez el. Ilyen például az Instagram oldalunk, a vállalkozással kapcsolatos papírügyek, vagy a gyártáson belül a mázazás és a kemence berakása. Maga  a kerámia elkészítése teljesen közös, mindketten dolgozunk az agyaggal, és festjük a tárgyakat. Van hogy nagyon sokat dolgozunk és vasárnap is a SUSU-val foglalkozunk és van hogy agyagozás közben mesét nézünk vagy koccintunk egy whisky-vel. A tavasz meg a nyár a legjobb, a műhely ajtaja nyitva és barátaink sétálnak felénk,  kedves emberek jönnek be, nagyon szeretjük. Reméljük azért idén is lesz ilyen. Természetesen az elkövetkezendő időszakban minden változik, de reméljük nem túl drasztikusan.

– Mit gondoltok, miért szeretik az emberek ennyire a munkáitokat?

– Talán könnyen tudnak kapcsolódni a színekhez, formákhoz és figurákhoz, amik a kerámiákon szerepelnek. Mi is nagyon szeretjük a szép tárgyakat az otthonunkban, de most ha lehet, még fontosabb hogy ezeket lássuk magunk körül. A napi rutinhoz hozzátartozik, hogy legyen egy kedvenc csészéd és tálad, amiből reggelizel, amire vigyázol és nézegeted.

– A tárgyaitok kivétel nélkül történeteket mesélnek el színesen, játékosan, nagyon szerethető módon. Mi inspirálja ezeket a történeteket? Van nevük a visszatérő szereplőknek? Mely motívumok a kedvenceitek és miért?

– Utazások, álmok, kedvenc állatok, de leginkább a színek. Minden színről eszünkbe jut egy másik, hogy mivel lenne szép, és ezek a kombinációk valahogy kiadnak egy hangulatot, amin lehet tovább haladni, és aztán az arannyal ezt kiemelni. Sokszor útközben alakulnak ki a minták, miközben festjük, és halad előre, valamelyikünk azt mondja, hogy ez olyan, mintha Toszkána lenne, és akkor már ezzel a gondolattal festjük tovább, olyan színekkel, amik a fejünkben ehhez a tájhoz kapcsolódnak. Aztán a sok kicsi arany pötty tényleg olyanná teszi, mintha a meleg nyárban szállna valami puha por a levegőben, amit megvilágít a fény, és te abban biciklizel. Szerintünk aki vásárol tőlünk, az is valami ilyesmit érez. Nevük nincs a szereplőknek, viszont személyiségük igen. De ez is festés közben alakul, észre sem vesszük és lesz egy szervál, aki iszonyú lelkesnek tűnik, hogy pont itt ülhet a dzsungel közepén a levelek és termések között. A flamingók nagyon büszkék és turkálnak a vízben, arany lábaikon egyensúlyozva, vagy napoznak, a tigrisek szerintem sokszor osonnak vagy lapulnak. Jó barátaink mind. Majd egyszer csinálunk belőle egy animációt, ahogy leugranak a tálról és át a vállunkra 🙂

Processed with VSCO with hb1 preset

– Mik a terveitek a  jövőre? Gondolkoztok esetleg új termékekben, vagy akár más alkotókkal való kollaborációkban?

– Igen, elindultak mindenféle kollaboráció ötletek az elmúlt hónapban, de azok most szintén kényszerpihenőre kerültek. Meglátjuk mi lesz velük.

– Mihez kezdtek a plusz szabadidőtökkel? Tudtok adni egy-két kreatív tippet az olvasóknak, hogyan foglalják le magukat a szobafogság idején?

– Szaffi: Sokat olvasok és minden nap futok egyet az erdőben. Szerintem a szabadban lenni nagyon fontos, és mindig olyan helyeket találok, ahol nem találkozom másokkal, így ez az időtöltés még biztonságos is. Ébredezik minden, csodásak az illatok és a pici virágok az avarban. Körültekintően persze, de néha azért érdemes kimozdulni. 

– Flóra: Nézzétek meg a screenshotokat a telefonotokon, a mentett ötleteket a pinteresten és a befülecskézett képeket az instagram profilotokon. Én rengeteg – valaha elmentett – receptet találtam, amiből már sokat elkészítettem, verseket és idézeteket, amiket most kiírtam a füzetembe és utánakerestem a szerzőnek, albumborítókat, amik mögött a zenét most elkezdtem meghallgatni.

– Mi a SUSU 3 kívánsága az elkövetkezendő pár évre?

– Legyen vége a járványnak, tanuljunk belőle, vigyázzunk a Földre, és bánjunk ügyesen a SUSU-val, nagyon szeretjük, olyan jó lenne, ha még sokáig tartana.