Glaser Eszter projektmenedzserként és gyártásvezetőként dolgozik és a közelmúltban kezdett el különleges, egyedi kerámia tárgyakat készíteni KOKOMO néven, mely nevet legkedvencebb Beach Boys száma ihletésére kapták a tárgyai. Eszterrel erről az új projektről, a kisszériás kerámia reneszánszáról, ikebanáról és még jópár izgalmas dologról beszélgettünk.
– Mivel foglalkozol a kerámiák mellett és hogyan kerültél a MOME-ra?
– A sors és egyik legkedvesebb munkatársam, Sipos Orsi fintora, hogy odakeveredtem a MOME Animáció tanszékre, amiért a mai napig hálás vagyok, mert csodálatos embereket ismertem meg, megtanultam egy szakmát, amit nagyon szeretek és a kreatív energiáimat is boostolta. Nem csak érzelmi, de projekt alapon ma is kötődöm a tanszékhez, gyártásvezetőként dolgozom több rövidfilmen is.
– Már az első tárgykollekciód abszolút karakteres, felismerhető és játékossága okán nagyon szerethető. Honnan jön az inspiráció, hol és hogyan születnek a tárgyaid?
– Otthon van közel 100 növényünk, ez volt az első őrület, sokáig nem is szerettem a vágott virágokat, de az elmúlt egy évben sokat vagyunk vidéken és nagyon sok vadvirágot ismeretem meg. Az ikebana kultúra egyébként is valami olyasmivel foglalkozik, ami nagyon közel áll hozzám. Szeretek belemerülni abba, hogy hogyan rendezem el a virágokat magam körül, legyen az egy száraz ág, vagy egy szép friss virág. Sok könyvet veszek a témában és nagyon meglepett, hogy bár azt tudtam, hogy a Távol-Keleten ennek milyen hagyománya van, de van több virágrendezési módszer, mely Mezopotámiából indult és itt az európai kultúrkörben honos. Így nem is áll annyira távol ez az egész tőlünk.
A másik inspiráció a növények szárítása és konzerválása. Régóta préselek virágokat, leveleket, nagyon keresem azokat a fajtákat, amiket úgy tudok szárítani, hogy színüket meg tudják őrizni. Vannak olyan virágaim, amikhez érzelmileg kötődöm ( pl. ami a lánykérés napján a hajamba volt tűzve, vagy amit a nagypapámtól kaptam), ezeket szerettem volna nem csak egy füzetben tartani, vagy a polcon, hanem kerestem a módját, hogy hogyan lehetne nagyobb becsben tartani, a szoba “díszévé” tenni őket és erre szuperek ezek a tárgyak. A tárgyalkotás itthon megy jól, aztán viszem őket a műhelybe, ahol az égetés és a mázazás is történik. Színhasználatot tekintve abszolút inspiráció nekem a Memphis Milano csoport és Camille Walala munkái. Teljesen odavagyok most a “more is more” kifejezésért, úgy tervezem, majd jobban bevadulok idővel.
– A KOKOMO kerámiák egyik legizgalmasabb jellemzője, hogy sokféle használatot sugallnak – lehet belőlük szappan-, vagy fogkefetartó, virágtartó, de dísztárgy funkciójukban is legalább annyira örömét leli a szem. Készítés közben gondolkozol rajta, hogy mire fogják vajon használni őket, vagy inkább az intuíció vezeti a kezed?
– Tárgyalkotás közben az a legjobb, hogy nagyon ritkán tervezem meg, hogy mi fog történni, abszolút intuitív módon megy, néha később derül ki, mi is az, vagy mire lesz jó. Ritkán van, hogy beugrik egy-egy forma és akkor gyorsan lerajzolom, hogy ne felejtsem el és aztán viszont végül nem is úgy néznek ki, amikor elkészítem őket agyagból, de nem zavar, szeretem ennek az egész technikának az esetlegességét és nem törekszem arra, hogy szabályos tárgyakat hozzak létre és nem szomorodok el, ha valami nem úgy sikerül. Nem vagyok keramikus és a legtöbb technikát nem is ismerem, elsőre ez jött és ezt szeretem csinálni, ötleteket adok a fotókkal, de örülök neki, ha mindenki, aki az otthonába teszi, úgy használja, ahogy neki tetszik.
– Az utóbbi években egyre népszerűbbek a kis darabszámú, egyedi tárgyak és különösen a kerámia reneszánsza látszik egyre hangsúlyosabban. Mit gondolsz, mi ennek az oka és milyen a tárgyaid fogadtatása?
– Magamon is, és környezetemen is észrevettem , hogy valahogyan úrrá lett mindenkin a fészekrakás, úgy látom elértem én és a korcsoportom is abba az időszakba, hogy szeretjük, hogy vannak saját dolgaink, hogy kialakíthatjuk lakókörnyezetünket, ahogy mi akarjuk, mert már van saját terünk erre – nem tudom a fiatalabb korosztállyal hogyan van ez, engem sokáig csak a bulizás érdekelt, így nem is foglalkoztam ilyesmivel. Szerencsére ma már trend, hogy védd a környezeted, hogy ne pazarolj stb… Az is egy trend, hogy járj bolhapiacra, lomizz , turkálóból öltözködj és vannak szuper adományboltok is, és van az a generáció, aki nem csak a design miatt, de valóban a környezet óvása érdekében is itt vásárol. Meg persze az a fajta nosztalgia, ami összeköti az én generációmat ezekkel a tárgyakkal, amikor még gyerekként, önfeledten a nyaralóban ettük a palacsintát és ilyen tárgyak vettek körbe. Érdekes, hogy az idősebb generációk sokszor szörnyülködve néznek ezekre a “kincsekre”, nekik teljesen mást jelent ez, mint nekünk. Ma menő egy modern lakást felturbózni régi tárgyakkal, kerámiákkal, legalábbis szerintem. A saját tárgyaimmal kapcsoltban teljesen meg vagyok hatódva attól, hogy ez tetszik másoknak is, sokan kerestek meg azzal, hogy gratuláljanak nekem. Nagyon sok projektet vittem már végig managerként, de sosem az én bőröm volt a vásáron, hogy úgy mondjam. Többeket emlékeztet Rebu kerámiáira, amiket csinálok, sokan egyedinek látják. Igyekszem azzal foglalkozni, amiket szeretek csinálni és úgy vagyok vele, ha ez tetszik akkor örülök ha megveszik és használják az emberek, de ha valakinek a másik alkotó munkája tetszik, akkor majd úgyis azt veszik meg! Nagymamám azt mondta, nagyon büszke rám, szóval ha ennél több nem is lesz belőle, akkor is már megérte!
– Mit jelent neked a kétkezi alkotás? Inkább hobbi, kikapcsolódás, vagy egy új hivatás számodra a KOKOMO?
– Elsősorban nálam a növények iránti rajongás kiterjesztése ez az egész “ikebana” készítés, azt hiszem. Nagyon sokat dolgozom és mindig számítógép előtt ülök. Régóta gondolkoztam azon, milyen hobbit válasszak, ami teljesen analóg, egyik barátnőm hívott el a De! ceramics műhelybe. Első pillanattól az egész műhely, a csapatunk és Dorka, a tanárunk annyira klassz volt, hogy nem is volt kérdés, hogy úgy hiszem, öröke ottragadok és kész. Egyre több tárgy jött létre és már nem fértek el otthon és arra gondoltam, hátha vannak még olyan növényimádó fanatikusok, akik örülnének ennek, ezért lett “vállalkozás” belőle.
– Mesélj a Human Ikebana projektről!
– Konkrétan tegnap született, átjött a Juli barátnőm és elkezdtük befotózni a Kokomokat, aztán beszélgettünk, nevetgéltünk és ez lett belőle. Azt meséltem Julinak, hogy mennyire szeretnék bekerülni 2 magazinba ( The Plant Magazine és a Modern Ikebana kiadványokba ) és talán az ilyen projektekkel egy napon sikerül majd. Egyre fontosabbnak tartom, hogy úgy töltsem az időmet, hogy közben elkapjon a flow, figyelem magam, hogy mikor érzem ezt… Ez most egy ilyen és amíg ilyen marad, csinálom majd! Most a lábak voltak előtérben, a következőnek a fül és az orr, amikbe szeretnék virágösszeállításokat készíteni!
– Hol kaphatók a tárgyaid és van lehetőség egyedi darabok rendelésére is?
– Budán a NOS -ban, pesten pedig a The Garden Studio & Cafe-ban. Egyedi darabokon is dolgozom éppen, valaki az új konyhabútorára szeretne fogantyúkat az én stílusomban és van akinek házszámot csinálok éppen nem a megszokott kinézetben. Ezek a rendelések is azért jók, mert ahhoz, hogy elkészítsem őket, először meg kell figyelnem, hogy pl. hogyan van rögzítve egy fogantyú, majd át kell gondolni milyen módszerrel lehet az én elképzelésemet valóra váltani és ezáltal folyamatosan tanulok új dolgokat, így a világot is jobban megismerem. Nyitott vagyok bármilyen együttműködésre. 🙂