Hosszabb ideje követem már Torma Bea fotóit, melyek káprázatos színeikkel, különleges hangulatukkal vettek le a lábamról. Megkértem, meséljen röviden a fotózáshoz fűződő kapcsolatáról, hiszen ez egy olyan oldala, melyről még nem ismertem, pedig munkái egészen varázslatosak! Az alábbiakban Erdélyben készült gyönyörű képeit láthatjátok!
Torma Beatrix eredendően jogász, legalább is ez áll a papíron, amit az iskolában kapott. Pedig lehetett volna stylist, design menedzser, kereskedő, és mint látjuk, fotói is nagyszerűek. Bea neve ismerős lehet több lakberendezési magazinból, melyekben stylistként álmodott meg ízléses kompozíciókat, de az ő nevéhez fűződik a Iamart cementlapok gyártása és kereskedelme is, melyről korábban írtunk már.
Mikor arról kérdeztem, hogyan fordult érdeklődése a fotográfia felé, elmesélte, hogy az egész azzal kezdődött, hogy néhány éve kapott egy tükörreflexes Yashica rollfilmes kamerát a szerelmétől. Hatalmas öröm és hosszas barátkozás fűződött az új géphez, számtalan szép fotó és az ezekkel járó öröm. De mivel a rollfilm meglehetősen drága is eléggé körülményes műfajnak tűnt, a fotózás azonban szenvedéllyé vált, Bea beszerzett egy digitális kamerát, melyet az óta mindig mindenhová magával visz.
“Gyerekkoromban jártunk sokat Erdélyben, szinte minden nyáron, sátorral, két családdal vadkempingeztünk, néha éjjel jöttek a románok, akik elzavartak bennünket és zseblámpákkal menekültünk, tejporból főztük a kakaót reggel a Gyilkos tónál, és kristálytiszta fagyos hegyi patakokban fürödtünk. Én egyforma kötött pulcsit és szoknyát hordtam anyukámmal, amit nagyon szerettem és sárga tornacipőt. Ott ettem először padlizsánkrémet amit azóta is imádok.” – mesél Bea gyerekkori erdélyi élményiről.
Idén ősszel Bea ismét nekivágott Erdélynek, barátnőjével egy kis zsák alma, hálózsákok és egy hordozható elektromos fűtőtest társaságában beültek a kocsiba azzal az elhatározással, hogy a körösfeketetói vásáron telepakolják minden csodával, mert ott minden van. Tele is pakolták, s emellett számtalan gyönyörű kép is készült az úton.
“A vásár volt az egyik téma, a másik, amire vágytam, hogy megtaláljam a kalotaszegi falvakban azokat a valószínűtlenül kék házakat amik mintha Mexikóban lennének, azokkal a valószínűtlenül kedves erdélyi emberekkel, akik mikor valószínűvé lettek, olyan volt, mintha visszakapnál egy elveszett darabot belőled.“
