Hatalmas örömmel fogadtuk a közelmúltban a hírt, hogy Kőrös Benedek, a MOME másodéves formatervezője elnyerte a neves Red Dot design díjat Round-The-Clock elnevezésű karóra koncepció tervével. Ennek kapcsán ültünk le Bennel egy fröccsre, és megkértük, meséljen tanulmányairól, terveiről, sikereiről.
– Mikor derült ki számodra, hogy formatervezéssel szeretnél foglalkozni?
– Már a középiskolában tudtam, hogy ez érdekes lehet, akkor még nem tudtam konkrétan, hogy mi lesz ez, elég lazán álltam a dolgokhoz. Igazából édesapám találta ki nekem a formatervezést, mert már kicsi koromtól kezdve feltaláló, mérnök, ilyesmi szerettem volna lenni, de szerettem rajzolni is. Egyszer bejött hozzám, és kérdezte, hogy tudom-e, hogy létezik egy szakma, a formatervezés, ami mindezeket egyszerre magában foglalja? Így hát elkezdtem rajziskolába járni.
– Milyen közeg a MOME, hogy érzed magad az egyetemen?
– Nagyszerű közeg a MOME, nagyon szeretem. Nagyon klassz a szakok között működő átjárhatóság, kommunikáció, számos baráti és szakmai kapcsolatom alakult ki más évfolyamokra járókkal az évek alatt. A MOME olyan egyetemnek, mint az AKG középiskolának, egy sajátos, de hihetetlenül inspiratív, baráti közeg. Szakmailag és emberileg is nagyon szeretem ezt a környzetet.
– Milyennek látod a MOME oktatási színvonalát?
– Nekem még nem volt rossz tanárom a MOMÉn. Minden tanár nagyon jó abban, amit csinál, én pedig mindenkitől igyekszem ellesni mindent, amit érdemes.
– Mesélj a Red Dotról, hogyan jutott eszedbe elindulni, milyen esélyeket láttál magad előtt és hogyan érezted magad, mikor kiderült, hogy nyertél?
– Kezdeném a végén, baromira örültem, mikor megtudtam. Valójában mindig fontosnak tartottam ezt a PR dolgot, szerintem ennek hatalmas szerepe van abbank hogy valaki sikeres designer legyen. Elküldtem a Round-The-Clock tervét a Yanko designnak, kitették, és onnan osztotta meg a Red Dot a Facebookján. Számomra már ez hatalmas érzés volt, és úgy voltam vele, hogy érdemes megpróbálni. Először kiderült, hogy, döntős vagyok, aztán vártam egy ideig, hogy kiderüljön a végeredmény, mígnem egyik reggel érkezik egy email, amiben azt olvasom, hogy sajnos nem nyertem. Sajnáltam és bosszankodtam egyszerre, mígnem megjött a következő email, amiben elnézést kértek, és közölték, hogy az előző levél valamilyen rendszerhiba eredménye, és valójában nyertem. Szóval nagy öröm volt.
– Mit hoz neked ez az elismerés?
– A portfólióm ettől kezdve valószínűleg sokkal értékesebb attól a kis piros logótól a sarokban.
– Korábban beszélgettünk a Red Dot design díjjal kapcsolatban és azt mondtad, hogy ennek a legértékesebb hozadéka, hogy jó eséllyel vesznek majd fel arra a mesterképzésre, amire jelentkezni szeretnél. Vannak már konkrét terveid ezzel kapcsolatban?
– Nincsenek még konkrét terveim, de most úgy érzem, hogy valamelyik északi ország felé indulnék szívem szerint, de ez még csak ötlet. A skandináv desin nagyon közel áll hozzám, rendkívül jók az egyetemi oktatási körülmények. Mivel a karrieremet külföldön képzelem el, és ezt jó minél előbb megalapozni, ezért elég kézenfekvőnek tűnik a külföldi egyetem.
– Mi lenne az álommunkád, van esetleg olyan cég, ahol nagyon szívesen dolgoznál?
– Saját cégnél dolgoznék legszívesebben. Mint minden formatervezőnek, nekem is az a vágyam, hogy azt tervezzek, amit szeretnék. Formatervezőként két ideális helyzet létezik, az egyik az, hogy a számtalan megbízás közül az ember csak azt vállalja el, ami igazán érdekli, a másik pedig az, ha saját céget vezet, amely saját gyártósorral, vagy neves gyártó cégekkel együttműködésben valósítja meg a terveit. De autós cégnél például nem szeretnék dolgozni.
– Milyen távoli célt fogalmaznál meg fiatal formatervezőként?
– Nekem az összes kedvenc tárgyam, mondjuk a LEGO-t kivéve valamiben segít. Olyan ötlet van bennük, ami nagyon hasznossá teszi őket. Például egy aktív szénszűrővel és membránnal ellátott szívószál, melyet a szélsőségesen szegény afrikai országok számára terveztek és lehetővé teszi, hogy bármilyen szennyezet vízből ihasson az ember anélkül, hogy elkapna valamilyen fertőzést. Számomra ez a design csúcsa, amit valamikor a karrierem során el kell érnem. Lámpából és székből annyi van, mint a nyű – a legnagyobb szükség azonban azokra a tárgyakra lenne, melyek hozzátesznek valamilyen módon az életminőségünkhöz, melyek segítségével jobb lehet az életünk. Ilyenekkel szeretnék foglalkozni.
– Luxus, vagy hétköznapi használati tárgyak?
– Vegyesen. A Round-the-clock luxus, most viszont éppen egy mentőautó tervén dolgozom, a lényeg, hogy szellemes megoldás szülessen.
– Van olyan terület a formatervezésen belül, ami különösen közel áll hozzád, amivel a legszívesebben foglalkozol?
– Talán a szórakoztató elektronikát mondanám, mert kötődik a zenéhez, emiatt számomra különlegesen izgalmas. Vagy a kerékpár, mert ehhez is van személyes kötődésem, de a járművek az autók kivételével egyébként mind érdekelnek.
– Mi inspirál leginkább a munkádban?
– Szakmai inspiráció nálam nem jellemző, nincs olyan, akinek a tervezői stílusát egy az egyben átvenném. Kedvenc formatervezőm Thomas Feichtner például olyan stílusban tervez, amit nagyon szépnek találok, de én magam valószínűleg soha nem próbálkoznék meg vele. Ami leginkább inspirál az a zene, mindig hallgatok zenét, leginkább ausztrál hiphopot.
– Mivel telik az időd nyáron?
– Ez a második nyaram MOMÉsként, a tavalyit azzal töltöttem, hogy nagyjából felzárkózzam a többiekhez. Idén pedig egy saját izgalmas projekttel foglalkozunk, melyet Rétfalvi Soma barátommal indítunk hamarosan útjára. Emellett zajlik a mentőautó tervezés és a Red Dot kapcsán is vannak feladatok, kötelezettségek.
– Mesélj erről a saját projektről kicsit részletesebben!
– Soma barátom fotós, illetve korábban rengeteget bicikliztünk együtt és innen jött az ötlet, hogy minőségi, értékes anyagokból készítsünk fotós, majd később kerékpáros táskákat, kiegészítőket. Olyan termékeken dolgozunk, melyek egyszerre felelnek meg például egy fotóstáska funkcionális elvárásainak és a városi kultúra menő ízlésvilágának. Szeretnénk az első táskával elkészülni szeptemberre, karácsonyra pedig egy szélesebb kollekcióval rukkolunk majd elő.
– Mi a márkátok neve?
– Charleston’s, megtaláljátok már a Facebookon, ahol a kezdeti lépésektől követhetitek a tevékenységünket!